Az utak az emberiség életében mindig alapvető szerepet játszottak: annyira hozzátartoznak a civilizációhoz, hogy szinte soha nem jutnak tudatosan az eszünkbe, akár a levegő, amelyet belélegzünk. Az utaknak köszönhető nagy részben a modern civilizáció kifejlődése, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg összekötötték a különböző embercsoportokat, népeket, országokat. Ezért lehet nagyon izgalmas megismerkedni az utak – s ezen belül az utak építésének – történetével. Ezek a történetek a különböző korszakok életéről mesélnek, kultúráját őrzik. Kiderül, hogy különböző korszakokban milyen szerepet töltöttek be ezek az utak, főleg a nagy (akkoriban szinte végtelennek tetsző) kontinensen átvezető utak. Ezeken vándorolt az áru mindenfelé. A borostyán a Baltikumtól a Földközi tengerig a borostyánkő úton, a só Erdélyből a só úton le a Dunához (ahonnan hajókon ment tovább), vagy a selyem keletről a selyem-úton.
Vándoroltak az emberek és eszmék, mesteremberek, krónikások, hírvivők, s azt utak mentén a megálló-helyeken az emberek nemcsak árut, de a kultúrát is cserélték egymással.
Régen az utazás hetekig, hónapokig tartott, az emberek akik utaztak, az utakon éltek. Az utak története tehát hozzátartozik az emberiség történetéhez, és ezt a történetet fejti ki, mutatja be, teszi átélhetővé a múzeum kiállítása.
Az utak vitték a változásokat is, ugyanakkor egy nagyon erős konzervativitást is mutatnak: sok mai út nyomvonala, a régi római provincia útjainak nyomvonalát követi. Az út mentén talált régészeti leletek is árulkodnak azokról az emberekről, akik ezeken jártak, sőt, a Szombathelyen megmaradt útrészlet gyűrődései még egy savariai földrengés nyomait is megőrizték.
Az útépítés technikája is őrzi a történelmet: a technikáét. A régi római utak szerkezetétől a modern aszfalt és betonutakig visz ez a történet, kéziszerszámokon, majd egyre modernebb gépeken keresztül. A hagyományos útépítési technikákat leginkább úgy ismerhetjük meg, ha megismerkedünk az útkaparók, útőrök munkájával, ők voltak felelősek az utak minőségéért. És ha felülhetünk egy úthengerre és egy kicsit mehetünk vele, akkor minden bizonnyal másféleképpen nézünk majd az útra, amelyen majd hazafelé tartunk.
Az utak nem létezhetnének a hidak nélkül, hiszen a kontinenst keresztül-kasul átszelő folyókon át kell kelni. Ezért ehhez a történethez szorosan hozzátartozik a hidak története is, a kőből rakott boltíves hidaktól a klasszikus Mária Valéria hídon át a modern kábelhidakig. Ezek történetét is végigkísérheti a látogató a kiállításon, és a kialakuló híd-skanzenben.
Kellemes böngészést a honlapunkon! Reméljük, hogy a virtuális kalandozás után személyesen is találkozhatunk!
Várjuk szeretettel a Kiskőrösi Úttörténeti Múzeumban!
Gyűjteményeink
