A múzeum öreg „Péter” hómarója garázsban pihen a téli időszakban, de mikor közeleg a tavasz, és a Magyar Közút a leszereli a „hókotróit”, számára akkor indul az élet.

A Magyarországon elsőként munkába állított hómarót tavasztól őszig lehet a múzeum udvarán megcsodálni.
A táblája szerint a Magyar Királyi Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium „1.” számú gépeként szolgált a két világháború között több tucat munkagéppel együtt. Svájcban a „Konrad Peter A. G.” liestali gyárában készült a méltóságteljes, 11,4 tonnás elektro-diesel meghajtású gép, mely kétirányú haladásra is képes volt, kikerülve a sebességváltó használatát.

A hómaró diesel motorja üzemeltetett egy dinamót, és a termelt árammal villanymotorok hajtották a kerekeket és a hómarót egyaránt. Az egyik irányban óriási hengerdobos hómaró látható, melyet olyan nagy sebességre pörgettek fel, hogy a hengerpalástra felszerelt terelőelemek összegyűjtötték és kivágták a havat a beállított irányba. A másik oldalon pedig egy kétszárnyú hóeke volt rászerelve, amivel havat tolt. Az „előre” irány mindig az elvégzendő feladattól függött. A hatalmas munkagép további érdekessége, hogy állva kellett vezetni.

2011-ben restaurálása során a hiányzó alkatrészeket pótolták, a faburkolatot is helyreállították és működőképes lett az elektronikája. Az üzemképes állapotban helyreállított hómaró régi pompájában várja a látogatókat, egyedül a hozzá tartozó kétszárnyú hóekét nem sikerült beszerezni.

Az Úttörténeti Múzeum udvarán nem „Péter” az egyetlen hómaró. A Magyarországon valaha dolgozott összes hómaró típusból őrzünk egy-egy munkából visszavonult, nyugdíjazott masinát.